Hejje Sírás: 2011. 04. 03.

2011. április 6., szerda

Bihor lett Bihar?!

Azt a fűzfán fütyörgőjit! - mondaná jóapám, ha még velünk lenne és olvashatta volna Nagy Orsolya kolléganőm cikkét a Krónikában. Ugyanis tömören és röviden arról szól a fáma, hogy a kolléganő illetékeséknél érdeklődött, miért írták románul - Bihornak - Bihar megye nevét azon a magyar nyelvű honlapon, amit "junijós" pénzekből közösen hozott létre Bihar megye és a magyarországi Hajdú-Bihar önkormányzata. De ennek részleteiről bővebben olvashattok itt is. Amúgy az apropó jóapámra azért volt, mert ő még érte azokat az időket (mellesleg én is), amikor magyar helyneveket kötelező módon románul kellett írni az újságokban. Pl. Csíkszeredát Miercurea Ciuc-nak, Nagyváradot Oradea-nak és Bihar megyét Bihor-nak. Hát, emberek, erős dezsávű-érzésem támadt. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, ha a honlapot közösen hozták létre Hajdú-Bihar megyével, odaát az anyaországban nem akadt volna valaki, aki legalább olvasószerkeszti a szöveget?! Mert a román Bihor megnevezés csak aprócska részlet a további böszmeségekhez képest, ami a honlapon olvasható. Pl. vannak benne ilyen "gyönyörű" mondatok: "Az ortodox épületek együttese a Vajdáktól (XII-XIV század), egyes helyi mestereknek köszönhetően, a román és gótikus katedrálisokon keresztül, melyeket Nagyváradon a Római-katolikus Püspökség építtetett (XII-XIV századok), a román lakótornyok át Körösszegen, Adriánon, Belényesszentmiklóson, stb. (XIII. század), a Bihar megyei román és gótikus templomok, melyeket a XII-XVI században építettek (Tamásda, Ábrám, Remete, Pelbárthida, Síter, Szalárd, Mezőtelegd stb.), a Nagyváradi Vár, amely kiindulópontja pontja az erdélyi reneszánsznak (XVI-XVII század), az ortodox falazott templomok Szegyesden (XV század) és Tinódon (XVII század), mindkettő ábrázolja a tartós kapcsolatot a Keleti építészettel és a középkori román egyházi építészettel, a közép-európai és Nyugati ihletésű barokk stílusú templomok, Nagyváradon, Belényesen, Nagyszalontán, Margittán, Élesden, stb. – római-katolikusok, reformátusok, ortodoxok, görög-katolikusok (XVIII század) –, a közintézményeknek szánt építmények, amelyek a modern Várad megteremtése után (1860) jelentek meg, amelyek mellé felsorakoznak a zsinagógák, akár neoklasszikus, akár romantikus vagy eklektikus stílusban (XIX század), a szecesszió áramlatának reprezentatív épületei a XX. század elejétől kezdve, melyek egyéni varázst kölcsönöznek Nagyvárad központjának és olyan városoknak, mint Nagyszalonta, Élesd, Érmihályfalva, Margitta, a két világháború közötti neoromán épületek, úgy az egyháziak mint a polgáriak, az ugyanabban az időszakban emelt neobizánci falazott templomokkal Nagyváradon, Belényesen, Élesden, Nagyszalontán, Margittán, Telkesden, Tenkén, Hollódon."

Emberek, mondja már meg valaki, hogy a fenti mondatban: mit állítunk? Jövök egy sörrel, ha megtalálja! Egyáltalán van-e alany és állítmány a mondatban, mert bevallom töredelmesen a negyedik sorban "a román lakótornyok át Körösszegen" szövegrésznél teljesen elveszítettem a fonalat. S ezt meg kellene értenie egy átlagos műveltségű, szövegértelmezésben járatlan turistának! Sőt, szegénynek kíváncsivá is kellene válnia a szövegbe "belapátolt" nevezetességek iránt... Higgyék el, nincs ebben semmi rosszindulat, egyszerűen próbálom megérteni a szöveget, illetve megfejteni, hogyan is születhetett egy ilyen mondatszörnyeteg. Megkockáztatom: netán "gúgel tránszlétörrel" fordították románról a szöveget? Mert ebben az esetben reményeken felüli a fordítás, ismerve a "legjobb barát" magyar nyelvi kapacitásait. De ha ezt magyar ember írta, süllyedjen el szégyenében!

Egyébként, hogy a cinizmusuknak mennyire nincs határa azt az is jelzi, hogy köszönettel fogadják a gratulációkat a megyegazda@hbmo.hu e-mail címen. Hát, kedves feleim a nyelvi és vizuális szennyezés elleni küzdelemben, arra biztatnálak benneteket, hogy látogassatok el a honlapra és észrevételeiteket - természetesen jókívánság kíséretében - írjátok meg a fenti címre.

Szégyen és gyalázat!