Szalas

Egészen érdekes. És most látom, nyílt ilyen Nagyváradon is.
Én is laktam hasonlóban, Finnországban: olyan szálló, ahol abszolút nincs személyzet. S ha épp nem futsz össze más vendégekkel a folyosón, akkor sehol egy lélek. A sajátodon kívül.

Szóval mondom: érdekes.
Na de akkor is...

Borsozik a hátam

Fú, ez aztán a rétegzett zavar.
Vagy ha úgy vesszük, igazi aranybánya.

(Katt a képre, hogy nagyobb legyen.
A fotó mellett a meglepődés. És a zavar is.)

Mert ugye eleve mi az a borsos érzés? Hm? Milyen az?
Semmi. Semmilyen. Nem létezik ilyen. Tehát mű. Tehát idétlen. Főleg reklámszövegnek.

De jó, legyen borsos. Akkor meg miért borsódzzon (és nem borsódzon) a hátam? A borsnak ugyanis semmi köze a borsódzáshoz. Hanem a borsóhoz van köze, onnan ered.

Arról nem is beszélve, hogy az elsődleges jelentéstartalmak szerint akinek borsózik, vagy borsódzik a háta (mindkét változat helyes), az megrémül, idegenkedik, irtózik, tart valamitől.

Ezek után már csak bors(ó) a tortán az, hogy a "szalámimester" szó is eléggé hm.

Összegezzük akkor: a nemlétező jelenségről elnevezett szalámi készítői azt kívánják, hogy e különleges - borsos, de nem borsós - termék elfogyasztásakor valóban megrémüljek, idegenkedjem, irtózzam tőle. Tartok tőle, hogy akár össze is jöhet... :P

Már előre BORSozik a hátam. :)

Igazmondás

Nem simán igazi, hanem "igazi".
Vagyis akkor nem igazi...

:))