2013. június 17., hétfő

Tályékosztatás a hibályukról



Ez annyira epic, hogy csoda. :) Ezt az olvasói levelet kaptuk.

Ám még előbb leszögezem: igen, a fő kérdésben, amit felvet, teljesen igaza van a levélírónak, alap. Sőt, azt is hozzáteszem, hogy határozottan szánalmasnak tartom azt az egyébként főleg az erdélyi magyar helyi sajtóban elterjedt szokást, hogy amikor az olvasó bírálatot fogalmaz meg, akkor "büntetésből" a frusztrált újságírók, (fő)szerkesztők kipellengérezik őt az esetleges helyesírási hibái miatt és/vagy azt a gyermeteg és nevetséges "megoldást" választják, hogy bosszúból az olvasó levelét "változtatások nélkül", azaz a helyesírási hibáival együtt, korrektúra nélkül hozzák le. Azaz hülyét csinálnak az őket megkeresőből, tehát a saját ügyfelükből. Szörnyen primitív ez, hiszen világos, hogy az olvasónak egyáltalán nem kötelessége, hogy helyesen írjon, semmilyen körülmények között. Sőt, az sem kötelessége, hogy egyáltalán olvasni tudjon. Meg - ilyen viszonyrendszerben - semmiféle kötelessége nincs szerintem.

Mindez világos. Úgyhogy nyilván nem is téma itt a levélíró maga. És az is világos, hogy nem is helyesírási, hanem tárgyi tévedést kér számon - ráadásul jogosan.
Ellenben - és akkor jöhet a lényeg - maga a jelenség annyira aranyos szerintem, hogy fú. Különösen, hogy mindig nagyon hálásan humorossá teszi a helyzetet az, amikor mondjuk épp a "helyesírás" szót írja el valaki - vagy a "hibályukat", mint jelen esetben. A másik ilyenszerű kedvencem például az szokott lenni, amikor egyesek felhívják a figyelmet a "minimális kúltúra" fontosságára... :))
Ja, és itt az egész kis üzenetet érdemes elolvasni. A "hibályukat" szón kívül itt nekem a másik személyes kedvencem a "tályékosztatják", amely már külalakjában is meghökkentően vicces, ugyanakkor szinte kreatívan újszerű. És van még néhány szépség... (Nagyobb méretű képért kattintson rá.)



2013. február 7., csütörtök

Egy tipp


Szóval itt van ez. (Fotó: Rencz Csaba. Köszi.)


Helytelenül, persze. Szarvashibák, persze. Kicsit még vicces is, igen.
Úgyhogy ide tartozik, ebbe a blogba való, fel is teszem ide.

Ám valahogy ezúttal kicsit dilemmát is okoz nekem ez a "fogás". Ugyanis valahogy a nagyszüleink kézírását idézi. És ha visszaemlékszünk, az a helyzet, hogy a nagyszüleink nem nagyon tudtak helyesen írni. Mert valahogy nem ez volt a fő akkoriban. Hanem ugye sokkal kézzelfoghatóbb gondok jellemezték azt a kort, kataklizmák, túlélésért való küzdelem.

Arra tippelek, ezt is valaki nagyon idős írhatta. Vagy legalábbis bennem olyan nagymamának a kézírását idézi, aki már nagyon idős lenne - ha még élne.

Attól még helytelen, persze. És ez meg csak eszembe jutott, úgyhogy mondom. Nem tudom, talán mégsem kellene ezt feltennem ide. Nem tudom.