2013. június 17., hétfő

Tályékosztatás a hibályukról



Ez annyira epic, hogy csoda. :) Ezt az olvasói levelet kaptuk.

Ám még előbb leszögezem: igen, a fő kérdésben, amit felvet, teljesen igaza van a levélírónak, alap. Sőt, azt is hozzáteszem, hogy határozottan szánalmasnak tartom azt az egyébként főleg az erdélyi magyar helyi sajtóban elterjedt szokást, hogy amikor az olvasó bírálatot fogalmaz meg, akkor "büntetésből" a frusztrált újságírók, (fő)szerkesztők kipellengérezik őt az esetleges helyesírási hibái miatt és/vagy azt a gyermeteg és nevetséges "megoldást" választják, hogy bosszúból az olvasó levelét "változtatások nélkül", azaz a helyesírási hibáival együtt, korrektúra nélkül hozzák le. Azaz hülyét csinálnak az őket megkeresőből, tehát a saját ügyfelükből. Szörnyen primitív ez, hiszen világos, hogy az olvasónak egyáltalán nem kötelessége, hogy helyesen írjon, semmilyen körülmények között. Sőt, az sem kötelessége, hogy egyáltalán olvasni tudjon. Meg - ilyen viszonyrendszerben - semmiféle kötelessége nincs szerintem.

Mindez világos. Úgyhogy nyilván nem is téma itt a levélíró maga. És az is világos, hogy nem is helyesírási, hanem tárgyi tévedést kér számon - ráadásul jogosan.
Ellenben - és akkor jöhet a lényeg - maga a jelenség annyira aranyos szerintem, hogy fú. Különösen, hogy mindig nagyon hálásan humorossá teszi a helyzetet az, amikor mondjuk épp a "helyesírás" szót írja el valaki - vagy a "hibályukat", mint jelen esetben. A másik ilyenszerű kedvencem például az szokott lenni, amikor egyesek felhívják a figyelmet a "minimális kúltúra" fontosságára... :))
Ja, és itt az egész kis üzenetet érdemes elolvasni. A "hibályukat" szón kívül itt nekem a másik személyes kedvencem a "tályékosztatják", amely már külalakjában is meghökkentően vicces, ugyanakkor szinte kreatívan újszerű. És van még néhány szépség... (Nagyobb méretű képért kattintson rá.)