Vagy ha úgy vesszük, igazi aranybánya.
(Katt a képre, hogy nagyobb legyen.
A fotó mellett a meglepődés. És a zavar is.)
Mert ugye eleve mi az a borsos érzés? Hm? Milyen az?
Semmi. Semmilyen. Nem létezik ilyen. Tehát mű. Tehát idétlen. Főleg reklámszövegnek.
De jó, legyen borsos. Akkor meg miért borsódzzon (és nem borsódzon) a hátam? A borsnak ugyanis semmi köze a borsódzáshoz. Hanem a borsóhoz van köze, onnan ered.
Arról nem is beszélve, hogy az elsődleges jelentéstartalmak szerint akinek borsózik, vagy borsódzik a háta (mindkét változat helyes), az megrémül, idegenkedik, irtózik, tart valamitől.
Ezek után már csak bors(ó) a tortán az, hogy a "szalámimester" szó is eléggé hm.
Összegezzük akkor: a nemlétező jelenségről elnevezett szalámi készítői azt kívánják, hogy e különleges - borsos, de nem borsós - termék elfogyasztásakor valóban megrémüljek, idegenkedjem, irtózzam tőle. Tartok tőle, hogy akár össze is jöhet... :P
Már előre BORSozik a hátam. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése